A Szurikáták udvarháza egy kedves kitalált történet köré kanyarított természetfilm, mely e megkapó és különleges lények életét tárja elénk - egy önmagában is érdekes világot, ami alapvetően a túlélésről szól.
Lenyűgöző képsorok mesélnek a szurikáták harcos, mégis érzelemgazdag mindennapjairól. A narrátor Whoopi Goldberg, a film ívét pedig a Kalahári sivatagban végzett kutatások adják. 

Megjelenése

Törzse megrövidült, feje és nyaka erősen erősen fejlett. A test hossza mintegy 65 cm; a többi mongúzfélénél feltűnően rövidebb farkáé ennek alig több, mint a fele. Bundája sárgásszürkével pettyezett, sötét vörösbarna.

Mocsári manguszta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia) Család: Mongúzfélék (Herpestidae) Nem: Atilax Faj: A. paludinosus
Tudományos név
Atilax paludinosus (F. Cuvier, 1829)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Mocsári mangusztatémájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári manguszta témájú kategóriát.

Szaporodása

A hím addig kurkássza a nőstényt, amíg az meg nem engedi, hogy párosodjon vele. A vemhesség 70–77 nap. A domináns nőstény vemhességének utolsó négy hetében határozottan agresszívabban viselkedik az alárendelt nőstényekkel. Elsősorban az idősebb, vemhes vagy velük csak távoli rokonságban álló nőstényeket pécézi ki, és addig-addig marja, harapja a kiszemelt áldozatokat, amíg azok el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak. Az elüldözöttek ezután mintegy három hétig magányosan vagy kisebb csapatokban élnek. Miután megszülettek a domináns nőstény kicsinyei, a száműzöttek visszatérnek a csapathoz, és segítenek felnevelni az újszülötteket. Az elűzöttek új csapatot alapíthatnak egy kóbor hímmel.

A kutatók szerint a folyamatos zaklatástól az alárendeltek vérében több lesz a stresszhormon, és csökken a nemi hormonok elválasztása. A terrorizált, alárendelt nőstények nem ritkán elvetélnek, fogamzásuk esélye csökken. A domináns nőstény gyakran meg is öli az alárendeltek kölykeit, ezzel minden figyelmet és táplálékot saját kölykeinek biztosít. Ha az alfa hím és az alfa nőstény rokonok, akkor nem párosodnak egymással, de a csoport túlélése érdekében megengedik az alárendeltek szaporodását. Ekkor a nőstények kóbor hímekkel párzanak, és megölik egymás kölykeit, ha alkalmuk adódik rá.

Általában 2–4, de néha 5 kölyök születik. Szemük és fülük csak két hetes korban nyílik ki. Az üreget három hetesen hagyhatják el először. Amikor a kölykök felbukkannak, az összes felnőtt készenlétben áll, és a szokottnál is jobban figyel. Négy hetes korukig bébiszitterek vigyáznak rájuk, azután a csapattal tartanak. Ha veszélyt észlel, akkor a bébiszitter az üregbe vezeti a kölyköket, készen arra, hogy harcoljon értük. Ha nem tudnak a föld alá menekülni, akkor összegyűjti a kölyköket, és rájuk fekszik. A kis szurikáták 4–6 hetes korukig szopnak, de csak 9 hónaposan válnak ivaréretté. Addigra fokozatosan megtanulják a felnőttektől a túléléshez szükséges tennivalókat: milyen ennivalót hogyan szerezhetnek meg, hogyan bánhatnak el a skorpiókkal stb. Egy csapat évente akár három almot is felnevelhet. Várható élettartamuk 6 év.

A legtöbb csoport mérete 20-30, de akár 40 fölé is mehet. Ha egy vészjelre menekülniük kell, akkor lehet, hogy nem ugyanabba a kotorékba menekülnek, így szétszakadnak, és később nem biztos, hogy egymásra találnak. Ha egy nagyon sikeres domináns nőstény meghal, akkor a hatalmi harcok következtében is szétszakadhat a család. A csapatok ki is halhatnak éhínség, betegség, vagy a ragadozók miatt, vagy azért, mert az alfa pár rokon, és nem engedik szaporodni a nőstényeket.

Fenyegetések

A Dél-Afrikai Köztársaságban nem kedvelik őket, mert építkezéseikkel termőföldeket tesznek tönkre, és veszettséget terjesztenek. Üldöztetése ellenére nincs veszélyben. Az IUCN is eszerint sorolta be.

Néha összetévesztik az észak-amerikai prérikutyákkal. Ezek azonban rágcsálók, így csak távolabbi rokonok.

Életmódja

Elefántcickányt elejtő szurikáta Brehm:Life of Animals könyvéből

Szurikáta kotorékának bejáratai mellett. (San Diego Zoo, Kalifornia, USA)

Békát evő szurikáta Namíbiában

A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat, a bozótosokat és a sziklás terepet kedveli.Bár rendszertanilag a ragadozók közé tartozik, nem annyira vadász, mint inkább préda. Rendkívüli érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állat, és ez hasznára is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknáznia. Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállata: nemcsak a sakálokés a méhészborzok (Mellivora capensis) vadásznak rá, hanem ragadozó madarak is.

Mivel élőhelyén a növényzet nem elég sűrű ahhoz, hogy elbújhasson a nagyobb ragadozók elől, föld alatti kotorékokban él. Ezeket erős lábaikkal kaparják ki. Egy-egy kotorékban a járatok hossza elérheti a 3 m-t is. Nappali állat, és ürege néhány száz méteres környezetében hasznosít szinte minden táplálékforrást, legyen az zsenge hajtás, gumó vagy gyökér, rovar, csiga, kisemlős, hüllő vagy madárfióka.Nem képeznek zsírtartalékokat, így a táplálék mindennapos szükségletük. Esős napokon, vagy ha túl nagy a forróság, a kotorékukban rejtőznek. Néha még a skorpiót is megeszi. Táplálékuk 90 százalékát a rovarok teszik ki. Néhány másodperc alatt képes annyi földet kiásni, amennyi annyit nyom, mint a saját testtömege.Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz. A szurikáták esetenként földimókusokkal (Geosciurus) vagyrókamangusztákkal együtt élnek. Szerencsétlen esetben az üregben kígyó is lakik. Kotorékukat is többnyire elhagyott vagy lakott földimókusfészek kibővítésével alakítják ki.

Egy-egy telep akár harminc egyedből is állhat, és a kolóniában egyfajta „munkamegosztás” uralkodik. Amíg az állatok többsége táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Ekkor mindenki a föld alá menekül. Az őröket naponta többször, általában óránként cserélik. A veszélyt jellegzetes ugatással jelzik. Az őr a föld alól is szemmel tartja a ragadozókat, és addig ugat, amíg a veszély közel jár. Egymásra gondosan figyelnek; még a közös ürítőhelyet is együtt keresik fel (napkeltekor). Társadalmi kapcsolataikat kurkászással erősítik meg. Az alfa pár vizeletével meg szokta jelölni alárendeltjeit, akik ezután kurkászni kezdik őket. A csoport legtöbb tagja az alfa pártól származik, vagy az alfa nőstény testvére. Ha a csapat szétszakadás után egyesül, akkor is elvégzik ezt. Játszani is szoktak egymással: birkóznak vagy versenyt futnak.

A kicsinyeket felváltva őrzik és etetik. A még nem szült alárendelt nőstények is termelnek tejet, így meg tudják szoptatni a kölyköket, ha az alfa nőstény nincs a közelben. A kölyköket fokozatosan tanítják meg vadászni. Először megölt skorpiót adnak, majd olyat, aminek kitépték a méregtövisét. Csak később térnek rá a még sértetlen skorpiókra.[9][10] Egyes vélemények szerint immunisak a skorpió mérgére.[11] A kölykök egy hónapos korukban kezdenek ásni a felnőttek példáját követve. Több család is békésen együtt élhet egy csapatban. Minden csapatban van egy domináns hím és egy domináns nőstény, amelyek valamivel nagyobbak a többieknél, és másképp is viselkednek. Csak a domináns hím párzik a nőstényekkel; az alárendelteknek voltaképpen csak a telep körüli kisegítő munka jut.

Szurikáták a veszprémi állatkertben

Veszprémben jelenleg öt szurikáta él, két Hollandiából származó szülő, és utódaik. 2010 júliusában került átadásra az új külső kifutójuk, melyet a Kittenberger Zoo Alapítvány segítségével sikerült felújítani.

Filmek, sorozatok

Az Animal Planet nevű televízióadó egyik legnépszerűbb műsora a Szurikáták udvarháza című, a faj egy csoportjának életét bemutató valóságshow. Angol filmsorozat, eredeti címe Meerkat Manor.

A szurikátáról mintázták Timont, a Walt Disney Pictures: Az Oroszlánkirály című filmjének közkedvelt szereplőjét.

A BBC Die letzten Drachen dokumentumfilmében bemutatta, hogy városokban fogságban élő szurikátákat használnak kígyók felkutatására. Háziállatnak nem jó, mert megjelöli a gazdáját és a házat, és megharapja a vendégeket.

James Honeyborne The Meerkats 2008-as filmje egy szurikátacsalád életét mutatja be.

Az Egyesült Királyságban a Compare the Meerkat sorozat népszerűsített egy árösszehasonlító oldalt.

A Pi élete egy 2012-es film, amiben szerepelnek szurikáták, de a környezet és társadalom nem hiteles.

 A manguszták hangja

A szurikáták által kiadott hangoknak pontos jelentésük van. A vészkiáltások jelzik a ragadozó típusát, és hogy mennyire sürgős elmenekülni. Emellett hallatnak pánik kiáltásokat, hívójeleket, és mozgásra is késztethetik társaikat. A körülményektől függően csicseregnek, trilláznak, morognak vagy ugatnak. Vészjeleik megkülönböztetik a földön mozgó vagy a levegőből támadó ragadozót. Így összesen hatféle vészjelet adhatnak, amire a csapat különbözőképpen reagál. A sürgős földi veszélyre menedéket keresnek, míg a sürgős légi veszély esetén lekuporodnak. Magát a támadót is keresik szemükkel a megfelelő irányban.